Turcsányi Antal: Underground

2001. február 2., Vigadó Galéria

Hölgyeim és Uraim,
Kedves Barátaim,
amint mindannyian látják, látjátok, párját ritkítóan nagyszabású mű előtt állunk. Azt hiszem, ilyen monumentális háttér még nem volt mögöttünk, legalábbis énmögöttem biztosan nem. Mi itt hárman, mint előtér, valósággal eltörpülünk a háttér előtt. Tulajdonképpen mögötte kellene állnunk, hiszen annak kell előtérben állnia, ami a főszólamot beszéli. Ez a kilenc részes, 18 méteres olajfestmény, Turcsányi Antal jelentős kompozíciója pedig beszél, hangosan, a festészet nyelvén, és mi itt előtte csak fékezzük a kölcsönös kapcsolatfelvételt, a párbeszédet, mű és közönség között, ha nem is hosszú időre. Ez az erőteljes, lüktető és mozgalmas, egyszóval: eleven mű nem hagyja közömbösen a nézőt, megszólítja és önmagáért beszél.

Az előtérben álló gondját éppen ez okozza: ezzel az önmagáért szóló, önmagát kellőképpen prezentáló és reprezentáló festménnyel nehéz versenyre kelni. Ennyire talán még soha nem éreztem a képzőművészeti mű, a vizuális formában megnyilatkozó szellem szóbeli megközelítésének és feltárásának a lehetetlenségét. Semmiképp sem az illendő rövidségű megnyitó járhatná végig, legfeljebb egy terjedelmes tanulmány — ha egyáltalán — azokat a gondolat-ösvényeket, amelyeket a mű mélysége, sokrétű mivolta számos irányba indít el.

Zavarban vagyok tehát. Melyik vonását emeljem ki a műnek, melyik utat kövessem a messze ágazó gondolatösvények közül? A legszembetűnőbb talán a festmény nagyvonalú, nagyívű mivolta, a művész benső, festői mozdulatainak a képen át megnyilvánuló méltósága. Nem a méretből következik ez, de szorosan összefügg a mű monumentalitásával. Hiszen a monumentalitás egyfajta méltóság; belső szellemi erők, tartalmi nagyság kifejeződése a formák elrendeződésében. A méret egyébként fontos jellemvonása minden műnek: körülrajzolja a festő önmagára rótt feladatát; a jelen esetben egy manapság szokatlan terjedelmű önmegrendelést. Innen aztán tovább indázhatnak a gondolataink akár a mai festők univerzális mivoltáig (hogy ti. mindent elvégeznek a koncipiálástól a kivitelezésig s aztán a műtermükben való végtelen elraktározásig), de elmerenghetünk akár a jelen millennium alkalmából elköltött milliárdokon is.

Turcsányi festészetének gyökerei az európai klasszikus modernségbe mélyednek; fontos számontartanunk kolorizmusát is a hagyományos festői eré-nyei között. Vérbő, ösztönös színérzékét tudatosan irányítja. A kiegészítő színek kontrasztja és a rokon színek harmóniája kíséri végig a színben is megkom-ponált művet, ahol is a meleg színektől haladhatunk a hideg árnyalatok felé.   

Izgalmas a mű stíluseszközeinek világa. Turcsányi Antal korábbi munkáinak expresszív formahalmozását, a képelemek zsúfolt nyüzsgését a lát-szat szerint tágasság, higgadt és konstruktív, kiegyensúlyozott kompozíció váltotta fel. A személyes stílus folytonosságát azonban a szürrealisztikus alapmagatartás biztosítja: vagyis a rendhagyó kontextusba ágyazott természetire utaló vagy hasonlító motívumok következetes alkalmazása. De ez már átvezet a formakincsnek a stílustól nehezen elválasztható kérdéséhez. A régóta alkalma-zott organikus formaelemek köre most geometrikus formákkal bővül, azaz a korábban csak itt-ott kivillanó semleges, pusztán a kontextusban értelmezhető felületek konkrét mértani formákká és testekké tágulnak. Többek között ez adja a jelenlegi mű tempós lüktetését és tágasság-érzetét. Közelebbről véve szemügyre a kép építő elemeit: az organikus oldalon emberállat-lényeket, fantázia-szörnyeket és -részleteket, kvázi-növényeket találunk, míg a geometrikus elemek között síkidomok és építészeti fragmentumok fedezhetők föl.  Jellegze-tessége Turcsányi e művészetének, hogy a gyökeresen eltérő két motívum-világot harmónikus egészben egyesíti és vegyíti; ezek voltaképpen csak az ilyen mesterkélt megnyitó szövegekben különülnek el egymástól. Tessék megfigyelni a formafantázia bő áradását, ahogyan sorra születnek a sosem-volt, de mégis elhitető erejű szörnyecskék és egyéb kitalált formák. S tessék megfigyelni annak a kompozíciónak nevezett változatosan hullámzó formarendnek a keletkezését, melyben minden alakzat megtalálja a megnyugtató helyét, amellett, hogy a figyelmet ébren tartja bizonyos lefojtott feszültség.

A helykeresésben roppant nagy a játékosság szerepe. Néhol a fantázia, másutt meg a komponálás játékaival találkozunk. Megjelenik például egy hatújjú kéz, vagy egy szarv árnyéka ott, ahol maga a szarv hiányzik. Jellegze-tesek a játékos térelvágások, formaelmetszések, nemegyszer ellensúlyozásaként a képszélek kényszerű hasításainak. Hasonló képépítő játék elemei a szomszé-dos vásznakat áthidaló formák.

Különös kontraszt egyik fele ez a játékosság. Gondoljunk csak a mű címére: Underground. Föld alatti világ, de jelenti a legálissal, az elfogadottal szembenállót, a titkosat, a tiltottat is. Valami mélyen lappangó dologról van itt szó, ha nem is a pokolról és lakóiról, de úgy gondolom, a társadalmi máz alatti, az emberi külső alatti, mindnyájunk tudata alatti világról, a tudattalanról. Játékosság és szörnyűség, derű és szorongás, amit valami rejtett, irracionális kapcsolat, mint a habarcs, cementez össze egymással. Minél lejjebb hatolunk ebben a közegben, annál súlyosabb a sötétség, az ismeretlenség homálya, annál kevésbé ismerjük magunkat és egymást.

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, olykor évek telnek el, míg egy festő önálló kiállításhoz juthat. Turcsányi Antal most abban a kivételes helyzet-ben van, hogy egyidőben, párhuzamosan van két kiállítása. (Pintér Sonja Galéria, Falk Miksa u. 10.) Bízvást állíthatom, hogy a művész ezzel a két kiállításával a magyar festészet élvonalába emelkedett. Pontosabban, most válhatott nyilvánvalóvá, hogy ott van, hiszen ez a festészet a legkiválóbbak közé tartozik már évek óta, csak épp kevesen tudták. Legjobbjai közé tartozik a többszörösen elparentált magyar és európai festészetnek, aminek az életerejét éppen az ilyen Turcsányi-féle életművek bizonyítják. És ahová a művészt festői mondanivalója, nagyvonalúsága, kifogyhatatlan formabősége, intellektuális fölénye, emberi tartása — mondjuk ki: tehetsége predesztinálja.

Szeretettel gratulálok.